|
|
|
2006-11-12 12:32:17, vasárnap
|
| |
| |
Gazság és igazság metamorfózisa
Van ilyen, még akkor is, ha a szigorúan vett keresztény etika kategorikusan, vagy vagylagos kizárólagossággal megkülönbözteti a jót és a rosszat, mint a szellemi működés két alap princípiumát, és egymásba való átalakulásuknak még felvetését is szentségtörésnek tartja, érdekes módon mégis Párizs hajdani érseke, Richelieu bíboros fogalmazta meg a megdöbbentő összefüggést: Azt, hogy mi számít árulásnak, a tett elkövetésének időpontja dönti el. Ami hétfőn még árulás lett volna, szerdán már nemes kiállás; amiért délelőtt még kitüntetnének, lehet, hogy délután már felakasztanának, mivel a változó korral együtt változnak az etikai mércék. Nagyon ide vág André Gide egy 1940-es naplóbejegyzése is. Amikor a németek bevonultak Párizsba, a nagy, liberális író, aki akkor ugyan még nem volt Nobel-díjas, de rövidesen az lett, nem az elvárhatóan kellő felháborodással figyelte az eseményeket, vélhetőleg úgy gondolta, hogy az európai integráció tetszik, nem tetszik, elkerülhetetlen: Amit ma árulásnak neveznek, holnap józan gondolkodásnak fogják hívni - írja, talán mentegetőzésképpen. (Nem kellett várni túl sokat, hogy jóslata realizálódjon: 1963-ban De Gaulle és Adenauer aláírta az Elysée-szerződést, Európa legkülönösebb házasságát.) Ezt a jelenséget mindenkinél jobban ismerik baloldalon, ahol, ha az ember bizonyos ideológiai következetlenségek létére hívja fel a figyelmet, hamar megkapja az önérzetes választ: Az akkor volt, elvtársam, most meg ma van. Nem véletlenül emlegetem a kommunistákat: gazság és igazság abszurd metamorfózisából váratlanul látványos attrakcióra akadtam az orosz-zsidó írónál, Ilja Ehrenburgnál.
Ha a XX. századi írástudók árulásának, a gazságnak, az elvtelen, gyáva politikai szervilenciának, a pirulás nélküli demagógiának, a minden igazságon és ártatlanságon való gátlástalan átgázolásnak valaki szobrot akar majd állítani - mert már olyan jó és tiszta lesz a világ, hogy kizárólag műalkotások fognak emlékeztetni a hajdani századok gyalázatára -, javaslom, Ehrenburgról mintáztassa meg.
llja Ehrenburg (Kijev, 1891. - Moszkva, 1967.) a sztalinista világhódítás egyik nemzetközileg legismertebb kulturális nagykövete volt. Tisztviselő zsidó család gyermeke, aki fél életét nyugaton, leginkább Párizsban töltötte, több világnyelvet folyékonyan beszélt, a 30-as évek elején mégis úgy látta jónak, hogy visszaköltözzön a Szovjetunióba és Sztalin zsoldjába álljon. Németgyűlölete beteges szintet ért el, és fasizmusellenességén is túl tett. Gyűlölete a SZU-ban elfogott német hadifoglyok sorsán is nyomot hagyott - írja Gereben Ágnes. A német nép teljes kiirtására akarta rámozdítani a szovjet közhangulatot. Írói uszításaival, propagandatevékenységével alaposan kiérdemelte, hogy AdoIf Hitler 1945 Újévén tartott beszédében mocskos zsidó kutyának nevezze őt. A háború után szerepe volt abban is, hogy az auschwitzi munkatábort alakítsák át múzeummá, vagyis a mai holokauszt ipar kitalálójának tekinthető. A második világháború négy éve alatt haditudósítóként működik, főleg a volgai hadszíntéren és mintegy 3000 mozgósító antifasiszta cikket ír, melyeket leginkább röplapok formájában terjesztettek a szovjet katonák között. Valójában ezen gyalázatos cikkek miatt vettem elő Ehrenburg műveit, gondolván, írok egy rövid tanulmányt arról, hogy ez az ember százszázalékosan kimeríti a háborús bűnösség, a háborúra, a gyilkolásra való rasszista uszítás jogi kritériumait, ennek ellenére megbecsült tagja a nemzetközi pantheonnak. Ugyanis a mai világkép egyik alaptétele, hogy ha valaki kommunista és zsidó, - hát, még ha sztalinista is! - az explicite sebezhetetlen. Nem tud más lenni. Ekkor került kezembe Ehrenburg A BÉKÉÉRT! című kötete(1), amely azután más irányba is elterelte gondolataimat.
Mindez mit sem változtat azon, hogy Ehrenburg elvtárs a legelvetemültebb, legvéresszájúbb háborús uszítók egyike volt. Ízelítőül álljon itt néhány kiragadott idézet annak a humanista írónak az életművéből, aki '45-öt követően minden létező békekonferencián, írókongresszuson, minden nyugat-európai kulturális találkozón, ahol az egész emberiség ügye került terítékre ott szónokolt a Szovjetuniót képviselve, és aki nem csupán a Nemzetközi Lenin Békedíj kitüntetettje, de 1953.-tól a Sztalin Békedíj büszke tulajdonosa is volt:
...Gyakran mondják ,hogy a németek vadállatok. Kár az állatokat sértegetni. ... Németország a perverz szadisták hazája. A német gonosz lény, mindenkit gyűlöl.
Csak egy gondolatunk van: németet ölni. Falánk hasába szuronyt! Lecsukni kapzsi szemét! Szétütni buta, szögletes fejét! Pusztuljon ez a kígyó! HALÁL A NÉMETEKRE! (2)
De álljon itt egy másik Ehrenburg-ópusz részlete, amely röplapként, sok-sok tízezer példányban jutott el a szovjet katonákhoz:
Vörös katona! Német földre értél! Eljött a bosszú órája! Ölj, vörös katona, ölj! Nincs kegyelem! Nincsenek ártatlan németek! Alázz meg minél több német nőt, ne törődj senkivel és semmivel! A német bestiának nincs lelke, a német gyerek, ha felnő ellenséged lesz. Ölj, vörös katona, ölj! (3)
Kaslik Péter utal rá tanulmányában, hogy Ehrenburg írásai a bizonyítékok arra, hogy a kommunizmus igenis akarattal, írásbeli parancsra, megideologizálva gyilkolt és követett el erőszakot a nemzetek és népek ellen. Tehát ebben sem különbözik a fasizmustól. Ehrenburg és a kommunizmus tisztaságának purifikátorai erre esetleg azzal vághatnának vissza, hogy valójában itt csak egy túlegzaltált, kimerült idegzetű iró túlkapásairól van szó, amiket nem szabad azonosítani a hivatalos szovjet állásponttal. Csakhogy ez megint csak cáfolható: fennmaradtak olyan, a front katonaságnak szánt uszító, gyilkolásra buzdító Ehrenburg röplapok, melyeken az író neve mellett Sztalin aláírása is ott díszeleg! Már pedig ez a röplap üzenetének egészen más nyomatékot ad.
Ugyanakkor saját fajtáját is elárulta, mert még a zsidóknál megszokott törzsi morál is hiányzott belőle. Sztalin zsidóellenes akciói ellen semmit sem szólt a Nagy Túlélő, ezért érthető, hogy Golda Méir soha nem bocsátotta meg Ehrenburgnak sem az Izrael ellenes demagógiát, sem a Sztalin által elvárt antiszemita és anticionista propagandát. Az '50-es évek elején zsidó körökben, mint a zsidó Quislinget emlegették, és a jelek szerint Golda Méir legalább annyira utálta őt, mint korábban Hitler.
Ezek után térjünk át A BÉKÉÉRT! című kötet hangvételére. Miképpen a zsebmetsző kiáltja leghangosabban a tolvajt, a gyújtogató azt, hogy tűz van, Ehrenburg, századának legmegátalkodottabb bértollnoka, a Sztalint mindig, mindenben gátlás nélkül kiszolgáló, a németség etnikai kiirtását szorgalmazó erkölcsi niemand, e kötetében morális leckéket ad a nyugat íróinak humanizmusból. Egyik ilyen kioktató írásának már a címe is cinizmus, mert ő merte adni ezt a címet: Őrült írástudók. Ehrenburg természetesen nagyon megveti az emberiséget, az igazságot, a békét és a humanizmust eláruló (nyugati) értelmiséget, és látványosan elhatárolódik tőlük. Érvelése, stílusa, a tőle már megszokott, perverzikusan elfogult, sztalinista vaksággal és fanatizmussal tálalt áltárgyilagosság.
Mégis kialakult bennem valami feszengés-féle, miközben olvastam ezt a nyilvánvalóan hazug, már cáfolásra is méltatlan, mert az elmúlt félszázad által történelmileg megcáfolódott, Kreml - beli érvelést, amint a sztalinista Ehrenburg teljes gőzzel támadja lord Bertand Russel lelkendező, balliberális nézeteit a születőben lévő Strasbourgi Európáról(máshol Atlanti Paktumnak illetve Nyugat-Európai Szövetségnek vagy Fritaluxnak neveztetik a nagy terv). Hamar rájöttem, hogy miért: az európai integráció ellenében majdnem szó szerint ugyanazt mondta 1949-ben a szélsőbaloldali, vérgőzös agyú, háborús bűnös zsidó író, amit én mondok ma, 2006-ban. És itt azért álljunk meg egy kicsit.
Hogy ugyanazt mondja, az tény: a Strasbourgi Európa elsősorban az USA-nak kell, és Európa teljes gyarmatosításához fog vezetni, úgy kulturális, szellemi, mint gazdasági, pénzügyi és politikai téren. Aggódva óv az elképesztő méretű amerikai kultúrálatlanság és szellemi igénytelenség európai beáramlásától. (A cikk írásának napjaiban az amerikai sajtó egy bizonyos philadelphiai férfiú fényképeivel volt tele, aki a rágógumi gyárak által szervezett köpő versenyen a legmesszebb tudott köpni, így Amerika legismertebb emberévé vált néhány nap alatt). Russelt idézve, szörnyülködve állapítja meg, hogy nyíltan tervezik az új politikai eszmény, a világkormány létrehozását amerikai védnökség alatt. Ennek megteremtésével egy időben tervezik megsemmisíteni a nemzeti zászlókat: a Strasbourgi Európának közös lobogója lesz! Ebben az euroatlanti berendezkedésben az ókontinensnek alárendelt szerep jut csupán, mert, Nyugat-Európa népeinek Amerika dicsőségéért kell dolgozniuk - írja Ehrenburg, és mintha csak Bush mai, eszelős háborúit jósolná meg, így folytatja holnap felajánlják nekik, hogy haljanak meg Amerika dicsőségéért". Ebben a kaotikus felállásban Anglia egyetlen szerepe, hogy az Egyesült Államok elsüllyeszthetetlen csatahajója legyen Európa partjainál.
Ugyanazt mondta tehát, amit ma én vallok, de hogy nem ugyanazért mondta, az is tény. Alapvető különbség a miértekben, az ösztökékben van, ezért az ugyanaz valójában mégsem ugyanaz. Ennek a sötét lelkű embernek egyedül az fájt az euroatlanti paktum eszméjében, hogy az nem euro-szibirszkij paktum. Ha az lett volna, nem talál benne semmi kivetni valót, nem látja veszélyben az európai kultúrát, múltat és jövőt. A dolgot tovább bonyolítja, hogy ha én 1949-ben éltem volna, és - kortárs megfigyelőként - végigkövetem Ehrenburg Russel ellenes támadását, biztos, hogy elutasítom az érveit - melyeket pedig ötven év múltan magaménak érzek és hirdetek -, és kényszeredetten bár, de Russel mellé állok. Mert 1949-ben már minden felelősen gondolkozó értelmiséginek tudnia kellett, hogy a sztalinizmustól mit várhat a világ, hogy sztalinistával egy tálból cseresznyézni még fatális elvi véletlenek egybecsengése okán sem megbocsátható. Viszont az is bizonyos, hogy ha Ehrenburg élne ma, akkor fajtájának jól bevált szokása szerint:
1./ Elhatarolódna saját életművének idézett részeitől, mondván, hogy azokat életveszélyben, Sztalin parancsára írta, amivel a dolog egyszer s mindenkorra le is lenne zárva.
2./ A legdemagógabb, legféktelenebb liberális, a leglihegőbb globalista lenne, aki
3./ Hivatkozva saját tapasztalataira, kizárólagos jogot formálna a sztalinista ideológia kritikájára és elemzésére, valamint - bizonyos - sztalinisták megpecsételésére vagy tisztára mosására.
Nyilvánvaló, hogy amikor Ehrenburg Európáért aggódik, amikor az elamerikanizálódás veszélye miatt jajgat, amikor félti a nemzetek zászlajait és önrendelkezési jogát a tervezett világkormánytól, nem a keresztény Európa tradícióinak erősítése és védelme mozgatja, hanem Joszif Visszarionovics hidegháborús uszításának, a nyugati világ, politikai megosztásának, a félelemkeltésnek, a háborús uszításnak a Kreml által számára előirt, rá kiosztott bolsevista projektjeit valósítja meg.
Úgy különbözik az én ellenszenvem az euroatlanti integráció iránt az övétől, mintha egy svéd állatmenhely nyugdíjas anyókáinak - akik az ott-hontalan kutyák és cicák sorsán próbálnak segíteni - állatszeretetét összevetnénk a disznait aggódva figyelő gazda állatszeretetével, aki azon izgul, hogy baj nélkül hízzanak meg a malacok a vágóhídi átvétel napjára. Ez azért különbség a javából, pedig ő is merő aggodalom.
Tudom, kemény dolog, amit mondok, de Ehrenburg A BÉKÉÉRT! című kötetének átlapozása után kénytelen vagyok erre is figyelmeztetni: gazság és igazság önmagukban véve ingatag entitások, csakis akkor lehet határozott véleményt kialakítani róluk, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ki mondja, mikor, hol és milyen szándékkal. Ez persze nem új észrevétel, csupán gyakran elfelejtődik, ezért nem árt újra és újra megtanulni. Emlékeztetnék a Bibliára, amelyben a Sátán a paradicsomban, majd később Jézus is ugyanarra biztatja hallgatóságát: Legyetek olyanok, mint az Isten! És ez az egyszerű felszólító mondat 180 fokos mértékben mást és mást jelent, ha Jézus mondja, vagy ha a Sátán. Pilinszky János megfogalmazásában: Az egyik meghívás a gőgre, a másik a tökéletes alázatra.
Mit tegyen tehát az ember, ha az orosz irodalom egyik leggennyesebb, amorális kommunistájának műveiből köszönnek vissza rá eddig etalonként kezelt, megbecsült, keresztény ideáljai? Fordítsak hátat eddigi értékeimnek pusztán azért, mert osztoznom kéne rajtuk Ehrenburggal? A legnagyobb butaság lenne, ha ezt tenném. Nem nekünk kell elfordulnunk felismert igazságainktól, mert azokat egy cégéres politikai gazember álca gyanánt fennhangon hirdette, hanem el kell érnünk egy olyan szellemi magaslatra, ahonnan letekintve kimondhatjuk: hiába artikulálja betűről betűre azt, amit mi, mást mond mégis, mivel ő mondja, s nála mást jelentenek a szavak, mint nálunk.
Érvelésünk ellen a legádázabb liberálisoknak -Ehrenburg mai megfelelőinek - sem lehet kifogása: a másság ennél nyomatékosabb tudomásulvételét és respektusát elképzelni sem lehet.
(1) llja Erenburg (sic!): A BÉKÉÉRT! Szikra kiad6, Bp. 1950. Fordította Magos László és a Külföldi Sajtószolgálat. Szerkesztette: Falus Anna. 276 oldal
(2) Krasznaja Szvjezda, Moszkva, 1942. július 24. Az írás címe: �Öld a németet!�
(3) Kanadai Magyarság. 1999. szeptember 18. 8. oldal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szentségtörésnek, megideologizálva, kultúrálatlanság, megpecsételésére, békekonferencián, írókongresszuson, félelemkeltésnek, százszázalékosan, tudomásulvételét, berendezkedésben, haditudósítóként, metamorfózisából, legelvetemültebb, áltárgyilagosság, átalakulásuknak, szervilenciának, felháborodással, legvéresszájúbb, tapasztalataira, kommunistájának, megteremtésével, visszarionovics, sztalinizmustól, felakasztanának, kényszeredetten, állatszeretetét, megkülönbözteti, visszaköltözzön, naplóbejegyzése, világkormánytól, szélsőbaloldali, elkerülhetetlen, megfigyelőként, figyelmeztetni, önrendelkezési, sajtószolgálat, szigorúan vett, szellemi működés, megdöbbentő összefüggést, tett elkövetésének, változó korral, etikai mércék, 1940-es naplóbejegyzése, németek bevonultak, elvárhatóan kellő, európai integráció, jelenséget mindenkinél, ember bizonyos, önérzetes választ, akkor volt, orosz-zsidó írónál, pirulás nélküli, André Gide, Ilja Ehrenburgnál, Gereben Ágnes, AdoIf Hitler, Ehrenburg BÉKÉÉRT, Nemzetközi Lenin Békedíj, Sztalin Békedíj, HALÁL NÉMETEKRE, Kaslik Péter, Nagy Túlélő, Golda Méir, Bertand Russel, Strasbourgi Európáról, Atlanti Paktumnak, Nyugat-Európai Szövetségnek, Strasbourgi Európa, Strasbourgi Európának, Egyesült Államok, Ehrenburg Russel, Ehrenburg Európáért, Joszif Visszarionovics, Pilinszky János, Fordította Magos László, Külföldi Sajtószolgálat, Falus Anna, Krasznaja Szvjezda, Kanadai Magyarság,
|
|
|
|
|
|
| szigorúan vett, szellemi működés, megdöbbentő összefüggést, tett elkövetésének, változó korral, etikai mércék, 1940-es naplóbejegyzése, németek bevonultak, elvárhatóan kellő, európai integráció, jelenséget mindenkinél, ember bizonyos, önérzetes választ, akkor volt, orosz-zsidó írónál, pirulás nélküli, minden igazságon, hajdani századok, sztalinista világhódítás, 30-as évek, szovjet közhangulatot, háború után, auschwitzi munkatábort, második világháború, volgai hadszíntéren, szovjet katonák, rövid tanulmányt, ember százszázalékosan, háborús bűnösség, gyilkolásra való, nemzetközi pantheonnak, explicite sebezhetetlen, humanista írónak, egész emberiség, németek vadállatok, állatokat sértegetni, perverz szadisták, német gonosz, másik Ehrenburg-ópusz, szovjet katonákhoz, bosszú órája, német bestiának, német gyerek, bizonyítékok arra, kommunizmus igenis, kommunizmus tisztaságának, hivatalos szovjet, front katonaságnak, röplap üzenetének, zsidóknál megszokott, zsidó Quislinget, jelek szerint, zsebmetsző kiáltja, németség etnikai, nyugat íróinak, humanizmust eláruló, nyilvánvalóan hazug, elmúlt félszázad, sztalinista Ehrenburg, születőben lévő, nagy terv, elképesztő méretű, cikk írásának, amerikai sajtó, bizonyos philadelphiai, rágógumi gyárak, legmesszebb tudott, világkormány létrehozását, időben tervezik, nemzeti zászlókat, euroatlanti berendezkedésben, ókontinensnek alárendelt, kaotikus felállásban, ugyanaz valójában, sötét lelkű, euroatlanti paktum, lett volna, európai kultúrát, dolgot tovább, tálból cseresznyézni, dolog egyszer, leglihegőbb globalista, sztalinista ideológia, nemzetek zászlajait, tervezett világkormánytól, keresztény Európa, nyugati világ, háborús uszításnak, euroatlanti integráció, svéd állatmenhely, ott-hontalan kutyák, disznait aggódva, vágóhídi átvétel, egyszerű felszólító, egyik meghívás, tökéletes alázatra, orosz irodalom, legnagyobb butaság, cégéres politikai, olyan szellemi, legádázabb liberálisoknak, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1119
- e Hét: 15349
- e Hónap: 26460
- e Év: 179956
|
|
|
Offline
